Letérdeltem és megesküdtem hogy Jézus mellett kitartok egészen a síromig.Felgyorsultak az események ezután,mindjárt megkaptam a feladatot,az evangélium hírdetése(Jézus tanítását kell elfogadni és az szerint élni) és gyógyítás.Én soha nem foglalkoztam ezoterikus dolgokkal,hallottam erről arról,elgondolkodtattak de nem fogadtam el belől.Röviden a Szentlélek tanított meg mindenre,a gyógyításra,nem én gyógyítok igazából hanem általam a Szentlélek,rajtam a Mennyből jövő pozitív energia átfolyik,hogy ki mennyit kap azt is a Szentlélek dönti el.Az eredmények egyszerűen csodálatosak.Szigorú szabályként betartom hogy nem kérek pénzt,Jézus azt mondta hogy ingyen kaptátok,ingyen adjátok.Minél többet dolgozom annál tovább jutok a megvilágosodás útján.A Szentlélek vezérel,a szeretetet és a tiszta életet igyekszem megélni.Én sem vagyok tökéletes,vannak botladozásaim,de azokat mindig rendezem az Atyával imán keresztül,bocsánatot kérek.A hitem úgy erősödött ha a megpróbáltatást kiálltam.Sokat tudnék erről beszélni,hogy miket láttam,miben volt részem.Egyre több angyallal találkoztam,nyitott szemmel,éberen teljes valójukban jelentek meg,erősítvén engem hogy a Jézusi Út a Fényút.2 és fél éve élem így az életem és elmondhatom hogy egy földi mennyországban érzem magam.
Izike! Nagyon megragadott a történeted,pontosan tudatta velem a Szentlélek hogy mikkel találkoztál te.Különben nem szoktam szent dolgokról böngészni a neten,mert ragaszkodom a tiszta forráshoz,de reggel felköltött a Szentlélek,beírtam a böngészőbe hogy Jézus,és valahogy eljutottam hozzád.Örülök hogy megvívtad a harcot a hitért.A Jóért meg kell dolgozni.Hogy miért írtam neked?Mert a Szentlélek így akarta.Isten áldása legyen mindenkin,a szeretet a megtartó erő és ez az Atyánktól van.
|
Történetem nagyon rövidre fogva:26 évesen kezdett el érdekelni az élet értelme,kaptam egy Bibliát,észrevettem hogy vallási dogmák helyett a hitet meg kell élni,tehát ha a gondolataink,cselekedeteink és az érzéseink összhangban vannak akkor hiteles(hitbeli) az illető,megdolgoztam a hitért(addig olvastam újból és újból az Újszövetséget amíg rá nem jöttem,amit megértettem belőle azt be is kell tartani addig tovább nem lehet menni),az életem és főleg én nagyot változtam,a szeretet dominált bennem(akkor van szeretet ha jó és igaz gondolataink vannak),mivel Jézus azt mondta ha valaki kér Szentlelket ad az Atya,ha hisz Őbenne én elkezdtem kérni imában a Szentlelket hogy világosítsa meg az elmémet ,hogy az Igaz úton megmaradjak,és kaptam,megérkezett hozzám a Szentlélek(éreztem egy hatalmas erős erőt,amely a fejemre,fejembe aztán az egész testembe érkezett,és kimondhatatlanul boldog voltam).Délután hazaérkezett a férjem és mesélem hogy mi történt velem,hirtelen kikapott a testemből,a fizikai testemet láttam alattam és a férjemet,miközben pontosan tudtam hogy ki vagyok,mi történik velem(érdekes hogy nem hiányzott a testem,teljességben éreztem magam).7 mp-ig tarthatott majd visszatett a testembe.Le voltam döbbenve.Csodálatos érzés volt.Kaptam a Szentlélektől két igét."Az Úr megőriz téged minden gonosztól,megőrzi a te lelkedet." "Bölcsé teszlek és megmutatom néked hogy melyik úton járj,szemeimmel tanácsollak téged."Mindkettőt megtaláltam a Zsoltárokban.Tehát megnyugodtam hogy nincs mitől félnem ha Jézus hitét élem,és fogok kapni egy feladatot amire majd megtanít a Szentlélek.
|
Meleg ölelés mindenkinek!
Ibolya vagyok,33 éves és hívő.Szándékosan nem írtam hogy milyen valláshoz tartozom (történelmi egyház),hisz meggyőződésem hogy a hit a lényeg,a hit amit mindenkinek saját magának kell építenie,ápolnia és megélnie.Hiszek abban hogyha valaki keres az talál,ha valaki a tiszta forrást (Újszövetség) kutatja, megtalálja az utat amit nekünk embereknek szánt a Jó Isten.Jézus is erről az útról beszélt
|
Kedves Izike és Mindenki !
Lehet, hogy nem éppen ide illő témával szeretnélek Benneteket zavarni, ezért előre is elnézést kérek !
De barangolásaim során ráleltem egy olyan oldalra, ahol számmisztikával és egyéb sors elemző különböző kalkulátorokkal találkoztam. Mivel elég zűrös most a helyzet körülöttem, ezért gondoltam, hogy kipróbálom.
Lehet, hogy butaságnak hangzik, némely eredmény, amellyel szembesültem nagyon is rám illő volt. Voltak azonban egy kicsit számomra abszurd dolgok is, amelyek megnevettettek. De lényegében az eredmény olyan lett, amit valóban én is gondolok magamról.
Olyan dolgokat is kipróbáltam pl. hogy mi lehettem az előző életemben - nos ennek az eredménye egy kicsit meglepett - .
Nem szeretnék itt oldalt ajánlani, mert aki nagyon akar az talál is magának egyet.
Csak szerettem volna megosztani Veletek ebbéli élményemet.
Mindenkinek nagyon kellemes és vidám, örömteli napokat kívánok !
Ria
|
Kedves Izike és Mindenki !
Egy újabb téma, ami gondolkodásra késztet, késztetett ! Erről az alábbi oldalon olvashattok.
http://www.berthadudde.hu/HTML/inkarnacioj.htm
Nos itt arról olvashatunk, hogy a halál után újra visszatérhetünk-e a Földre. A cikk szerint ez nem lehetséges. Mivel a földi élet csak egy állomás. A halálunk után a lelkünk további utat jár be, attól függően, hogy milyen érettségi fokon volt. Lehet a legsötétebb sötétségbe, vagy a legvilágosabb fénybe jut a lélek. Ezen az úton haladva kell Jézus Krisztus segítségét kérni, hiszen az ő irgalmára van szükségünk ahhoz, hogy feloldozást nyerjünk.
Az újra inkarnálódásnál a lélek elveszíti a visszaemlékezését, tehát újra végig kellene járnia az utat. Ezt pedig felesleges, miután már a lélek ha nem kéri Jézus segítségét, akár a mélybe is kerülhet, de ha megváltást kap, akkor felemelkedhet. Ez a boldogság pedig a túlvilágon sokkal nagyobb, mint itt a Földön.
Hát igen érdekes dolgok ezek, hiszen valahogy úgy éreztem, vagy legalább is gondoltam, hogy újra születhet az ember a Földre. De hát ki tudja ezt pontosan?
Érdekelne mások véleménye erről a dologról, aki szeretne ehhez hozzászólni, kérem tegye meg.
Mindenkinek kívánok nagyon szép, boldog napot !
puszi: Ria
|
Drága Izike !
Ma is egy igen érdekes témát olvastam a cikkben.
Azt elemezte, hogy az embereknek miért kell szenvedniük a földön. Igen érdekes dolgokat ír a cikk.
A szenvedésünk is Isten áldásával történik, mivel ezzel segít a hozzá vezető út megtalálásához. Azt mondja, hogy a földi javak imádatától el kell távolodni, és a szellemi tudatunk fejlesztését kell erősítenünk. Az biztos tény, miszerint az emberek a földi javaikat nem fogják magukkal vinni. Ezek felhalmozása, túlzásba vivése felesleges. Viszont a tudatunkat kell mindinkább abba az irányba vinni, hogy elfogadjuk Isten létezését, akinek odaadó szeretetét irántunk tudomásul vegyük. Azt is elhiszem, amit említ, hogy akinek a földi életben gazdagsága van, az már eltávolodott Tőle, és a Gonosz megvásárolta a lelkét.
Ezért kell igen is már előre arra gondolnunk, hogy mi lesz rövid földi életünk utolsó órájában. Mert ugye ettől mindenki fél, mert nem tudja mi lesz utána. Szerintem ezzel mindenki így van, ez tagadhatatlan. De az is, hogy valóban nem viszünk erre az útra semmit földi életünkből.
Az egyik gyerekkori szomszéd nénivel történt meg ez az esemény. Rosszul lett a néni, összeesett, eszméletét vesztette. Mikor magához tért, azt mondta, hogy annyira jó élménye volt, hogy szeretné hamar újra élni az egészet. Nem is sokára szegény meg is hallt.
Nem tudom, mert ugye az ember ezt fel sem tudja fogni, de biztosan így lehetett, hiszen miért hazudna valaki ilyen dolgot. Minden esetre nagyon érdekes dolog ez az egész.
Nagyon szép, vidám, kellemes napot kívánok Neked, és mindenkinek !
puszi : Ria
|
Szia Izike!
Csodálatosan haladsz a kijelölt úton és elég nagy léptekben,gratulálok.Légy áldott.
Válasz:
Kedves Vándorcsillag,
örülök és köszönöm, hogy benéztél hozzánk! :)
Elmosolyogtam magam azon, hogy talán Te többet tudsz a "kijelölt utamról", mint én? ... :)
Ha erre jársz, örömmel venném a válaszodat.
Szeretettel:
izike
|
Drága Izike !
Köszönöm szavaid, nagyra értékelem az írásaidat !
Egy igen érdekes dolgot olvastam az általad ajánlott cikkben, miszerint a lélek ápolása nagyon fontos. Mivel a lélek az Istentől származik, ezért óvni, ápolni, tanítani kell. Valóban nem vagyunk tudatában annak, hogy a halálunk után mi lesz a lelkünkkel.
A cikk szerint igen is a lélek az tovább él. A Földi életünk után a Szellemi Birodalomba távozik a lelkünk.
Valahogy így gondolom én is. Néha az ember úgy érzi, hogy a szerettei ott vannak körülötte.
Nekem volt egy tapasztalatom, nagyon valóságosnak éltem meg. Volt egy rossz gondolatom, amire ugyan belülről is tudtam a választ. De jött egy megerősítő válasz is, miszerint a lakásban épp akkor dőlt el valami nagy csattanással, és senki nem volt a közelében. Abban a pillanatban gondoltam apukámra, szerintem ő is tudatta velem, hogy a gondolataim rosszak. De felmerülhet az is bennünk, hogy miért csak néha történnek meg ilyen dolgok, hiszen az embernek azért többször vannak nem helyén való gondolatai. Hm .... ?
Az biztos, hogy nagyon érdekes olvasmány, sok - sok kérdésre lelhetünk választ. Nagy élvezettel olvasgatom, és érthető megfogalmazásban, ami nem mellékes. Sok érdekes témával foglalkozik. Ajánlom mások figyelmébe is!
Ma ez késztetett írásra !
További szép napot kívánok Neked és mindenkinek!
Puszi : Ria
Válasz:
Sziasztok!
Ria drága, igen, erről nem írtam a "történetemben", de igazából úgy érzem, valamiért ezen a 14 éven keresztül kellett mennem, ha másért nem, azért, mert ez alatt az idő alatt rengeteget olvastam, többnyire igaz, hogy new ages-s könyveket, ám ezek a könyvek általában nagyon jól "kivesézik" és érthetővé tették számomra az ember láthatatlan részét, vagyis a lélek "létét", a lelkünk fejlődési folyamatait, vagyis inkább szakaszait. Ezekből a könyvekből tudom például én is azt, hogy az ember lelke, a test halála után, tulajdonképpen "haza megy".
Ezzel már egy másik témát feszegetnék, amit lehet, hogy nem nagyon kellene ugyan, de ha már fórum, úgy gondolom, itt a helye, ... hogy hangosan gondolkozzak. :)
Konkrétan, én például hiszek a reinkarnációban, abban, hogy az ember, vagyis a lélek töbször születik le a földre, a saját (a lelke) fejlődése érdekében.
Bárhogy is gondolkodom, nem tudom elfogadni pl. a keresztények álláspontját erről, miszerint csak egyetlen egyszer születünk és vége.
A magam részéről ezt a feltevést, vagyis inkább állítást igazságtalannak tartom, annak okán, hogy ebben az esetben maximálisan érvényesül az "egyenlőtlen esélyek" elve. Persze tudom, hogy emberi gondolkodás, emberi mérce, de mégis. Csak akkor tudnám elfogadni az "egyszer születünk" állítást, ha mindenki azonos belső tulajdonságokkal és azonos külső körülmények közé születne, egyforma fejlődési lehetőségekkel és a szabad akarat érvényesülésével, a saját döntése szerint befolyásolhatná a fejlődése mértékét.
hm... :)
A Bibliában is van "rejtett" utalás a reinkarnációra, de a keresztények ezt másképp értelmezik.
Más:
A zűrös időszakomban már találkoztam ezzel a könyvvel, de biztos nem véletlenül, akkor nem vettem róla tudomást. Ma nagyon boldog vagyok, mert megtaláltam a neten, ráadásul letölthető, szeretettel ajánlom MINDENKINEK.
Amikor letöltöttem, elolvastam az első 12 oldalt és úgy érzem, hogy ebből a könyvből (is) nagyon sokat lehet tanulni.
Itt tudsz beleolvasni: Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel
baloldalon a Menüben - Ajánlatos könyvek,
utána jobb egérgomb, Cél mentése más néven.
Azért ideírom azt is -mint a Bertha Dudde közléseknél tettem-, hogy csak akkor fogadjátok el, amit olvastok, ha azt belülről igaznak érzitek!
Szétnéztem ezen az oldalon, hát ... szóval nagyob óvatosnak kell lennie az embernek és nagyon észen kell lenni, mert a new age-s mindenhol ott van.
Azt fontos tudnotok, hogy Bertha Duddle közléseit azért mertem ajánlani Nektek, mert ahogy elolvastam, Ő belső hangot hallott és azokat írta le, semmi kényszerítő körülmény nem volt körülötte akkor, amikor leírta ezeket,
Neale Donald Walsch pedig a gondolatait - amiket Istenhez intézett kérdéseire kapott - írta le, ugyancsak belső hang útján, íráskényszer nélkül.
Ezt azért hangsúlyoztam ki, mert a net tele van médiumi közvetítéssekkel, amik a gyanútlan embert képesek megtéveszteni. Most dirrekt nem írok neveket és linkeket, elég róluk azt a fontos dolgot tudni, hogy a "hamis, megtévesztő" szellemek közvetítéseit többnyire íráskényszer alatt írják a médiumok, s a megtévesztő szellemek (ahogy utánaolvasgattam) hízelgő, megtévesztő szavakkal nem csak a közvetítő médiumot, de az olvasót is képesek tévútra vinni.
Tehát: azért nem árt óvatosnak lennünk ... !
Azt azonban hiszem, hogy Isten, a mostani időben is tanít bennünket (talán a Biblia nehéz értelmezhetősége, vagy a papok félrevezető tanításai miatt?), s vannak "földi közvetítői", akiket Ő saját maga választ ki.
Sziasztok mára! :)
izike
|
Drága Izike !
El kezdtem olvasni az általad ajánlott Bertha Dudde közlése magyarul című cikkeit.
Már az első részlet nagyon érdekes, amit taglal. Miszerint Ki az Isten ?
Szerintem is csak nyitott szívű ember találhatja meg az utat hozzá. Bár ehhez az úthoz nagy erőre, kitartásra van szükség. Mert az emberben mindig ott vannak a kételyek. Ehhez van arra szükség, hogy valóban higgyük, hogy Ő a Teremtő, az egyedüli. Az irántunk való szeretete mutatja meg a helyes utat. Az is igaz, hogy az ember mindig kutatja a kilétét, de csak azok juthatnak a közelébe, akik valóban méltóak erre.
A másik cikk is nagyon érdekes volt a számomra, mert így még ezt nem hallottam, miszerint " - a ti Istenetek - Jézus Krisztusban testet öltöttem, mert szellem vagyok." Vagyis, hogy a cikk szerint nem lehet beszélni külön Jézus Krisztusról, és az Atyáról." Ha Jézusról beszéltek, akkor rólam, Istenetekről és Teremtőtökről - Atyátokról - beszéltek." Lehet, hogy rosszul tudtam, de bennem mindig az volt, hogy két különböző személyről beszélünk. Úgy mint a papok is mondják, hogy az Atya és fia. Szóval ezért is jó dolog megosztani a dolgokat egymással.
Nagyon köszönöm Neked ezt a lehetőséget. Tényleg itt van az amit ír a cikk is, hogy " magam nyújtom neki az igazságot, ha nem is közvetlenül, de követeim útján - akiket ő is követeimnek tekint."
Az imákat is köszönöm, nagyon szépek, hasznosak, igazak.
Kellemes hetet kívánok Neked !
puszi : Ria
Válasz:
Sziasztok, szia Ria :)
Riácska, én még nem olvasom, illetve összevissza és bele-bele :)
Én február környékétől a Bibliát kezdtem el olvasni, nem sok sikerrel, részben a nyelvezete miatt, vagy talán az apró betűk tették, ezért aztán a neten keresgéltem mindenféle bibliai magyarázatokat, értelmezéseket és nagyon sokat olvastam, mert minél hamarább, minél többet szerettem volna tudni erről a témáról.
Bár ezt a részt már előbb is valahogy így értelmeztem, de én is akkor értettem meg igazából, hogy az Atya és a Fiú EGY.
Isten megteremtette Ádámot és Évát, aztán jött a kígyó, aki megkísértette Évát, s mivel –a tiltás ellenére- mindketten ettek a Tudás fájának gyümölcséből, az almából – bűnbeestek. Isten féktelen haragja gerjedt, kitaszította őket a Paradicsomból, s megbüntette Őket, s rajtuk keresztül az embereket, hetedíziglen. Az emberek ezután éltek, úgy, ahogy …
Isten sok-sok figyelmeztetést (pl. az Özönvíz, Bábel tornya, stb.) küldött az emberekre, hogy nem szeretetben és Neki tetszően élnek, léhák, kishitűek, kapzsik, hazugok, stb., ezért Isten úgy gondolta, hogy megtestesíti az Igét, s leküldi a földre, hogy egy élő ember tanítsa az embereket, hátha akkor jobban megértik. Ezért született Jézus – vagyis Jézus a „megtestesült” Ige.
Nem tudom, Bertha Duddle közlései érintik-e ezt a részt, de aki a Bibliát olvassa, abból kiderül, hogy Isten tulajdonképpen három személyből áll, vagyis Isten = Szentháromság.
(Ez konkrétan a Bibliában nincs benne, de használatos kifejezés, vagyis találkozhatsz vele esetleg, ezért írom csak le, hogy tudjad.)
A Szentháromság áll „az Atya – a Fiú – és a Szentlélek” – ből,
tehát van az Atya Isten, van a Fiú (aki maga Jézus, illetve itt a földön Jézus volt, s a halála után visszament az Atya mellé) és van a Szentlélek, aki az én olvasatomban Isten lelke.
Jézus fogantatásának rövid története, hogy a Szentlélek leszállt a szűz Máriára és betöltötte Őt, így fogantatott, majd született Jézus.
Miután Jézus meghalt, felmén a Mennyekbe, az Atya jobbjára és végül is a Szentlélek az Atya és a Fiú (akik EGY személy) – lelke.
Én valahogy így értelmezem.
*
A Nővérem Fia (teológia szakos), így fogalmazta meg: A Szentlélek –a mai világban- Isten megnyilvánulási formája.
Az idetartozik még, Húsvét közeledtén, hogy Húsvét előtt 40 nappal kezdődik a böjtidőszak, mert Jézust a Húsvét előtti csütörtökön (Nagycsütörtökön) fogták el, pénteken (Nagypénteken) ítélték el, feszítették keresztre és vasárnap, vagyis Húsvét vasárnap támadt fel.
40 napra rá jelent meg a Szentlélek úgy, hogy az embereken kitöltődjön, ekkor van Pünkösd. (Ezt majd még értelmeznem kell kicsit … de az Unokaecsém így mondta. :)
*
(A Szentlélekről bővebben is utána tudsz nézni Ria, ha beírod a google-ba, hogy „Atya Fiú Szentlélek")
Ismereteim szerint a különböző vallási felekezetek hívői is hiszik és vallják, hogy egy Isten van, de ahány vallás, annyi néven nevezik. Hm…
Szivesen mindent! :)
Ölellek Titeket :)
izike
|
Kedves Izike!Elolvastam a New age Vagy Isten? cimu irasodat.Melysegesen egyetertek veled.En egy erdelyi asszony vagyok,meg most tanulgatom a netezest.Nagyon orulok hogy megtalaltam az oldalad es szeretnek veletek egyutt lenni amikor Istenhez imadkoztok.Koszonom hogy befogadtok.
Válasz:
Kedves Anna, örömmel vettem a fórumbejegyzésedet :)
Elgondolkodtam, vajon mivel értesz egyet, szivesen venném, s gondolom, mások is, ha erről bővebben írnál.
A közös imádságon még nem gondolkoztam és őszintén megvallva, nem is nagyon célom.
Amiért a történetemet leírtam és a hozzá tartozó fórumot beindítottam, azzal a szándékom egyértelműen az, hogy azoknak az embereknek segítsek, akik útkeresőben vannak.
Hiszem azonban, hogy mi itt a fórumban, egy olyan kis közösséget képezünk, akik hasonlóképpen gondolkodnak.
Szeretettel ölellek:
izike
|
Drága Izike!
Talán ma már tudok írni.Tegnap este is megírtam a levelet ,de mire végeztem a pötyögtetésel elszállt minden.Mivel tegnap egész nap kint voltam kertben és késő is volt már fáradt voltam még egyszer leírni. Köszönöm, hogy írtál és készítettél egy új fórumot.
Nagyon igazad van, hogy nem szabad erőltetni semmit.
Az angyalok csak akkor jelennek meg, ha már felkészültünk a látásukra és érzékelésünkre ezt több helyen is olvastam. Valószínű, hogy még nem készültem fel, de vannak érzéseim és olyan dolgok történtek már ami csak jobban megerősít abban hitben, hogy igenis vannak és léteznek .
Nem erőltetem az angyal tanfolyamot, mivel a férjem nem igazán támogat ebben, bár hiszi Istent, de valahogy mikor
említettem , hogy szeretnék elmenni nem igazán örült.
Érdekes pl.hogy magamban már többször is gondoltam, hogy jó volna személyesen is ismerni valakit aki tud képeket szerkeszteni, mert hiába olvasom nem tudom megcsinálni,és képzeld ,hogy évekig egy cégnél dolgozunk és egy buszon járunk már régen és csak most jöttünk rá, hogy hasonló az érdeklődésünk, éppen a Te fórumod említésével . Hát szerintem ez is egy nagyon érdekes dolog.
Olvastam a fórumodban, hogy Isten-hez kell imádkozni, hogy a rossz szellemek elkerüljenek. Volt egy időszak, mikor határozottan rossz illatot éreztem és akkor kezdtem el ,hogy olyankor mindig egy Miatyánkot mondtam el magamban és már nem érzem. Ekkor még nem volt meg a fórumod. Ezt csak meg tudom erősíteni.Mikor kipróbáltam, hogy kezemet a mellkasomra helyezem és úgy imádkozom, tényleg átmelegedett a kezem .Az ima tényleg sok mindenben segít, édesapám halálakor és a két bátyám elvesztésekor is nagyon sok nehézségen átsegített.
Mikor bajban vagyunk, vagy éppen nem úgy sikerül valami amit szeretnénk bizony mindig csak kérünk ,hogy Istenem segíts vagy Jézusom légy velem. Én is ezeket az Imákat ismerem és szeretem. Nagyon szeretem olvasni az írásaidat.
Kellemes tavaszias szép jövőhetet kívánok sok szeretettel.
Angyali öleléssel puszil:Magdi.
Válasz:
Sziasztok, szia Magdika!
Köszönöm szépen, hogy olvastad a történetemet és a fórumot is, s azt is, hogy írtál! :)
Azt lehet csinálni -hogy ne szálljon el az írás-, írjad le word dokumentumba, vagy jegyzettömbbe és ide csak bemásolod, mert ha hosszú ideig nyitva van a modul a neten, akkor ameddig írsz, inaktívnak érzékeli, s ezért kiléptet az oldalról, ezt már én is többször tapasztaltam.
Az angyalokról jut eszembe, hogy akkor, amikor a legnagyobb bajban voltam februárban, folyamatosan éreztem a jelenlétüket és érintésüket, igaz, ebben az időszakban (úgy három – négy héten keresztül) folyamatosan imádkoztam. Ahogy szűnt körülöttem a negatív aktivitás, fokozatosan úgy szűnt meg az „angyalok érzékelése” is.
Ami megmaradt viszont -és ez megnyugtató számomra-, hogyha (vélhetően) negatív energia hat rám, vagy negatív közegbe kerülök, jelzéseket kapok, érintés formájában és ez megnyugtat.
Nagyon sokat gondolkodtam már azon, miért is „akarom” én is látni az angyalokat. Egyáltalán miért? Mi változik meg majd attól? Mi az, amiért ezt annyira akartam egy időben? Igazából most már nem, mert odáig jutottam a gondolataimban, hogy az, ha egy angyal megjelenne teljes valóságában előttem (és gondolom, mondana is valamit) … , azzal tulajdonképpen az ember joggal érezhetné, hogy „kiválasztott”, Isten által, hiszen az angyalok Isten küldöttei. Ezek szerint -amikor annyira vágyom arra, hogy angyalt lássak-, tulajdonképpen az ego-m működik jobban, mint az Istenszeretetem, igazából ilyenkor
–magam előtt sem beismerve- elvárással vagyok az Atya irányában, hogy megtegye velem ezt a csodát. Ezen érdemes elgondolkodni. :)
Bevallom azonban, hogy nagyon szeretném tudni, mik zajlanak körülöttem. Mi -ahogy Te is írtad, hogy érzel illatokat, tehát érzékeled a körülötted lévő „láthatatlan” erőket-, valamilyen értelemben már nyitottabbak és fogékonyabbak vagyunk ezekre a dolgokra és bizony határozottan nyugodtabb lennék, ha érteném, mi az, ami történik. Őszintén, látni nem nagyon szeretném már csak azért sem, mert azt mondják, hogy aki „lát”, a rosszat is látja, mert olyan nincs, hogy egy látó csak a jót látja. Bizony látja a sötét oldalt is.
Az a fajta kommunikáció képzelhető el számomra, amikor érzékelek például valamilyen jelenlétet, leülök meditálni és kérem Istent, hogy megérthessen a jelenségnek, az érzékelésnek az értelmét. Valahogy így. Persze meditálni igazából nem nagyon tudok, mert a gondolataim ezer felé szaladnak, s hát az nem éppen a legmegfelelőbb módszer a csendes elmélyedésre.
A gondot én abban látom ezekkel a mindenféle ezoterikus tanfolyamokkal kapcsolatban, hogy beavatnak minket, megtanítanak minket dolgokra, -s nem mondhatom, hogy nem működik, mert ugye megtapasztaltam számtalanszor, hogy igenis működik!-, de a legeslegfontosabbat nem közlik, nevezetesen, hogy ezzel beleavatkoznak/beleavatkozunk Isten dolgába.
Változatlanul azt gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember „csodákat” tegyen (akár gyógyítás, akár közvetítés), ahhoz Isten által kell kiválasztottnak lennie, s nem pedig fordítva, hogy én gondolok egyet, elmegyek mindenféle behangolásokra és művelek „csodákat”, s gyakorlatilag ezzel már kiválasztott is vagyok.
Én ezekre a dolgokra jöttem rá - saját káromon ugyan - de rájöttem. Isten segítségével. :)
Ha elfogadjuk, hogy minden energia, s Istent elképzeljük, mint a legeslegeslegnagyobb, vagyis EGY-etlen óriási energiabuborékot és mi billiárdnyi aprócska kis energiabuborék, benne, vagyis akikből „összeáll” az a nagy EGY, akkor nagyon is elképzelhető, hogy amikor imádkozunk Istenhez, s kérjük, küldjön le ránk gyógyító energiát, akkor megnyílik egy aprócska kis csatorna, Isten, s miközöttünk, amin keresztül áramlik hozzánk az energia, amit érzékeltél például Te is a tenyeredben.
Én valahogy így képzelem. :)
Magdikám, tudnék még írni, de olyan hosszúra nyúlt már így is, hogy befejezem, elnézésed kérem, hogy csak most reagáltam a bejegyzésedre, kicsit összeszaladtak a dolgaim.
Ölellek szeretettel:
izike
|
Kedves Izike !
Köszönöm, hogy ezt leírtad nekem. Nagy odaadással olvastam végig ! Némely résznél most is éreztem a bizsergést, ez jó érzés volt. Nem tudom, de lehet, hogy ilyenkor találkozik, vagy azonosul a gondolatunk. Hm... Lehet.
Azt én sem állítanám, hogy mindig éreztem, vagy tudtam volna, hogy Isten teremtett minket. Gyerekkoromban a gondolatok ugyan úgy kavarogtam bennem, mint Benned. Az biztos, hogy nehéz elhinni, hogy az evolúció állna a középpontban. Ma miért nem történnek meg ezek a dolgok?
Anyukám vallása nagyon fura volt, sokszor nem értettem vele egyet. Sok olyan dologgal bombázott, ami még inkább eltávolított attól a nézettől. De érdekes, hogy mégis sok-sok embert meg lehet úgymond bolondítani. Pedig csak az embernek egy kicsit magába kellene látnia, és akkor a helyes utat is megtalálná.
Sajnos imádkozni nem szoktam. Lehet, hogy furának tartod, és önzőnek is talán, de sajnos én inkább a kérés szót használnám! Ilyenkor tudod csak az, hogy Segíts meg Istenem! Vagy lehet, hogy az, csak nem a szokványos, formális Ima, hanem a saját érzéseim gondolataim elmondása? És itt jön be, hogy általában az emberek, köztük én is csak akkor fordulunk Hozzá, ha valamit szeretnénk. Pedig szerintem biztosan Ő is örülne annak, ha csak "úgy" fordulnánk hozzá. Köszönetet mondani pl. valamiért.
Ígérem megnézem az Általad ajánlott oldalt !
Nagyon békés, kellemes napot kívánok mindenkinek !
puszi : Ria
Sziasztok, szia Ria :)
Igazából én is "csak" úgy hallottam, hogy a Miatyánk az az ima, ami a "leghatásosabb", s amikor pár hete szorult helyzetbe kerültem és a neten keresgéltem, mindenütt ezt ajánlották, s még hogy ha kimondjuk Jézus nevét, valahogy így: "Jézus Krisztus nevében kérlek, segíts!", mert hogy az Atyához Jézuson keresztül visz az út, vagyis csak ezen az úton keresztül juthatunk az Atyához.
Biztos így van, elhiszem, ha ennyien mondják. :)
Előszedegettem a régi imakönyveimet, s abban "az Úr imája" címszó alatt a Miatyánk van.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert a Képes Biblia, Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak, 1986-os kiadás és közérthető nyelvezetének köszönhetően teljesen érthető kifejezésmódban van benne leírva a Biblia,
idemásolom Neked:
Az Úr imádsága
"Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az emberek szeme láttára az imaházakban és utcasarkon állva. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót és imádkozzál a rejtekben levő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást. Ne utánozzátok őket! Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek."
"Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Legyen meg a te akaratod,
Miképp a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
És bocsásd meg a mi vétkeinket,
Miképp mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne vígy minket a kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól.
Ámen!"
Ezt csak úgy leírtam Neked, nem azért, mert így csináljad, hanem csak azért, mert a Bibliában ez van.
Megnéztem a Bibliát is, ez Máté Evangéliumában a 6. fejezet (gondolom) 5. - 13. pontja. Persze lehet, hogy nem fejezet és pont, azt nem tudom sajna.
Idetartozik még a 14.-18. pont is, azt is bemásolom, annál is inkább, mert most van a Húsvét előtti böjtidőszak:
"Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."
"Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked."
Ahogy gépeltem be és olvastam, arra gondoltam, ezért lett szokás a húsvéti locsolkodás vajon? hm .... :)
Én úgy hiszem, amikor az ember hirtelen, szorult helyzetében Istenhez fordul segítségért, esetleg munkahelyén, vagy utcán, boltban, akárhol, akkor nem nagyon van ideje vagy lehetősége elmondani a Miatyánkot is, elég egy szívből jövő "Kérlek segíts meg Istenem!", s van ideje később, a nap nyugodtabb szakában, leginkább az esti lefekvés körüli órákban imádkozni és megköszönni a segítséget. Én is így gondolom. :)
Még van három "kedvenc" imám, belinkelem ide: 3 ima
Na mára már kiírtam magam, úgyhogy búcsúzom Tőletek, kellemes jövőhetet Nektek,
ölellek Ria :)
izike
|
Drága Izike !
Én is úgy gondolom, mint írod, hogy "Isten" teremtett minket! Ezt én ugyan nem a vállás miatt hiszem, hanem a bensőmben érzem! Lehet, hogy butaság amit írtam, de valahogy így gondolom.
Az a baj, hogy az emberek a mai világban már a megélhetésükkel foglalkoznak. "Isten" már csak tényleg akkor kerül szóba, ha baj van. Éppen valamelyik nap beszélgettem valakivel erről, és azt taglaltuk, hogy a templomba járás is már csak azért van, hogy ott megtárgyalják, hogy ki kivel, ki milyen ruhában ment, stb. stb. Ha már elment, akkor inkább azzal kellene foglalkozni, hogy miért is ment oda, vagyis a hittel.
Bár a véleményem az, hogy nem igazán a templomba járás a lényeg, sőt. A bensőnkben kell érezni ezeket a dolgokat, ott sok kérdésre lehet választ kapni, ha odafigyelünk. Legalább is én néha megérzem, vagy legalábbis az angyalom a helyes utat megmutatja a számomra. Ez egy kész csoda, és jó érzés. Nem mondom, voltak bűnös gondolataim, amire hamarosan meg is kaptam a válaszomat, a helytelenítő jelzést. Érdekes nem?
A fórumod nagyon jó, tényleg kibeszélheted magadból, amit érzel gondolsz. Nagyon örülök, hogy elindítottad !
Mindenkinek csak azt kívánhatom, hogy találja meg a lelki békéjét !
puszi : Ria
Válasz:
Sziasztok! szia Mindenki! :)
Ria drága, akkor Te előbbre vagy valahogy :) Bennem igencsak keveredtek a dolgok sokáig. Arra emlékszem még az iskolai tanulmányaimból, hogy az evolúciót nehezen tudtam elfogadni, azt a végtelenül hosszú folyamatot az emberré válásig. Értettem ugyan, de valahogy a lelkem mélyén nem hittem. Ennél tovább viszont nem is jutottam. Az a kevéske kis templomba járás 7 évesen, s talán a suliban valamennyi hittanóra, hát nem alapozták meg bennem a dolgot, s a vallási neveltetésem ki is fújt ennyivel.
Később, már felnőtt koromban be-bementem egy-egy misét meghallgatni, mert valami belülről hajtott, de nem megkönnyebbülést hozott, hanem inkább lelkiismeret furdalást okozott, ahogy a pap a fejünkre olvasott … mindent.
A Biblia nem egy könnyen értelmezhető olvasmány, a papok Istenfélésre és nem Istenhitre buzdítanak, így aztán az útkereső eléggé patthelyzetbe kerül, s talán ezért is van, hogy az emberek tömegével tévelyednek el, pedig a Bibliában azért találni olyan Igét, ami konkrétan erről szól: „ne féljetek, csak higgyetek!”.
Az életemet végigkísérő pillanatok, amik „kimentettek” egy-egy szorult helyzetből, s amiket mindig a Gondviselés javára írtam, ezek álltak össze bennem később egyetlen képpé, különösen a reikis időszakomtól kezdődően, s ennek lett a végeredménye az Istenhit.
Nehezen jutottam el idáig, de ahogy visszagondolok, Isten mindvégig mellettem, s bennem volt, csak valahogy nem jutott el a tudatomig. :)
Én is azt vallom, hogy nem a templomba járás a fontos, hanem a Hit, ami a szívünkben van. Az emberek összegyűlnek, akár a templomban, akár a különböző gyülekezetekben és fennhangon ájtatatoskodnak, már szinte kötelességszerűen mennek, mert megszokták, hogy odajárnak, s mit szól majd Mari néni, ha ma nem lát a templomban, s meglehet, már nem is Istenről és a Vele való kapcsolatról szól a dolog, hanem magáról a szép, hangzatos rítusról.
Na jó, nem mondom, hogy mindenki és mindenhol így van, de ilyenek is vannak.
Bennem ez maradt meg, Jézus mondja a Hegyi Beszédben: "Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobába és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja amit titokban teszel, megfizet neked" (Mt 6,6)
Találtam a neten egy elég nagy anyagot itt: http://www.berthadudde.hu/kozlesek.htm ,
Bertha Dudde belső hang általi közlései. Érdemes elolvasni az életrajzát is, s most itt azt mondom, nem kell elhinni és elfogadni a közlések tartalmát, csak akkor, ha a Te bensőd azt súgja, hogy azok igazak. Ez fontos!Ő például így ír az imáról:
„ MILYEN LEGYEN AZ IMA, AMELY MEGHALLGATÁSRA TALÁL?
B.D.Nr.8738. l964.l.l8.
Mindig jelen vagyok számotokra, bármikor is hívtok. Eljut hozzám minden bensőséges, és kérő gondolat. Hallok minden hangot, amit a szívetek mond, és mindig felétek fordulok, mert a gyermek hangja átjut mindenen, és eléri az Atya fülét. És amikor szükség van rá, a segítségre is mindig készen vagyok, vagy ellátlak szellemi erővel, ha arra kértek. Felétek hajlok, és engedem, hogy kérésteket elém terjesszétek, mert az én boldogságom az, ha boldoggá tehetem teremtményeimet, ha gyermekeimnek megadhatom, amit kérnek, vagy kívánnak tőlem. Soha nem megy el fülem mellett, és nem marad meghallgatás nélkül amit lélekben és igazságban küldenek felém. Minden hozzám küldött bensőséges ima áldást hoz, és lelketek megérlelődik rajta.
Csak ne legyen pusztán ajakima a kiáltástok. De épp ez a feltétel hiányzik olyan gyakran. Mert az embereket úgy tanították imádkozni, ami soha nem hatol el a fülemig. Sokszor imádkoznak közösen és megtanult szavakat mondanak maguk elé, amelyek a szív érzelmeit soha nem fejezik ki. Üres szavak, és azok is maradnak, amelyeket jobb lenne ha nem ejtenének ki.
A bensőséges ima a szívből emelkedik föl, és eredménye a velem való bensőséges kapcsolat, és a gyermek úgy beszél velem, mint az atyjával. És ha csak dadogni tud, és nem használ helyénvaló szavakat, mégis megértem ezt a dadogást, és úgy értékelem, mint a szerető gyermek kiáltását amit Atyjához intéz - és meghallgatom, és válaszolok rá. Az ima egy híd, amelyre minden pillanatban ráléphettek. Mégis - keveset használjátok ezt az utat, mert az "imából" csak a forma maradt meg, a szavak ledarálása, amelynek értelme nincs átgondolva, és ami többnyire megnehezíti a felém fordulás bensőségességét, és áhítatát. Az ember magát nagy kegyelemtől fosztja meg, mert nem használja fel az ima erejét - az nem ömölhet beléje, ha nem találta meg hozzám a bensőséges kapcsolatot. Ahhoz viszont nincs szükség sok szóra, hanem csak olyan szívre, amely teljesen kinyílt a számomra.
Amikor imádkoztok, legyen szívetek ajtaja teljesen kitárva, hogy beléphessek, hogy kegyelmemmel és világosságommal betölthesselek. Ezért gondolataitok a legteljesebb szeretettel legyenek nálam. Maradjon a szív szabad minden más gondolattól, majd folytassatok halk párbeszédet velem, mondjátok el minden gondotokat és kivánságtokat. Vagy ha nem gondjaitokkal jöttetek hozzám, akkor mutassátok ki szereteteteket. Ehhez valóban nincs szükség ima-rendezvényekre, általános akciókra, tömegimára. Hacsak nem az a helyzet, hogy valami különleges kérelem indít egyszerre több embert arra, hogy közösen kérjenek tőlem segítséget. De akkor ez is csendben, magukba mélyedten menjen végbe. A bensőséges kapcsolatot zavarja minden hangos megnyilvánulás, és az ember nem képes annyira elmerülni, hogy engem teljes jelenlétemmel érezzen.
Mindig és mindig megismétlem, és arra utalok, hogy szokásos imáitokkal nem értek el sokat nálam. Én csak arra figyelek, hogy a szív mit érez, és nem arra, hogy mit mond a száj. Pedig az ilyen imában sok ember vesz részt. És ez mindig is borzalom lesz nekem, mert azt bizonyítja, mennyire nem veszitek komolyan, hogy Mennyei Atyátokkal beszéltek! És még segítséget is reméltek az ilyen imától, amit pedig soha meg nem tapasztaltok. Ti erre újból elkeseredtek, kételkedni kezdtek Isten hatalmában és szeretetében, mert nem érkezik segítség.
Pedig a csendes, komoly, szívből feltörő imával sokat elérhettek. Az ilyen imát nem engedem el magam mellett. Inkább örülök, és mindig kész vagyok rá válaszolni. A válasszal igazolom, hogy Atyátok szeret, boldogítani akar, és megvan hozzá a hatalma. Bensőséges odaadástokat semmi nem bizonyítja jobban, mint a halk párbeszéd, amit szívetek folytat velem. Ezt gondolkodás nélküli formasággal nem végezhetitek. Ilyenkor minden felém irányított szó gyermeki, és bizalmas szó. Ilyenkor valóban helyreáll az apa-gyermek viszony. És a gyermek mindent megkap, mert az Atya szeretete nem vonja vissza magát, és gyermekét megállás nélkül boldogítani akarja.
De amíg az emberek azt hiszik, hogy forma-imákkal meghatározhatják, hogyan és mikor segítsek rajtuk, addig kevés eredményt könyvelhetnek el. Így aztán újra kételkednek Istenben - pedig annak szeretete állandóan kész segíteni, és a hatalma is megvan hozzá. Pedig a hit előfeltétel, hogy az emberek fölé kiöntsem bőségszarumat. De ez a hit megköveteli az eleven kapcsolatot, és azt, hogy az ember mindig csak szeressen. Ezért a szeretőszívű ember mindent elér nálam.
Amen „
Kellemes délutánt Neked, Nektek :)
ölellek szeretettel:
izike |
Drága Izike !
Nagyon örülök a kedvességednek, hogy reagálsz a leveleimre. Annak is, hogy elhiszed, hogy amit éreztem, az igaz. Az utóiratodban amit írtál, szerintem is így lehet.
Nagyon jó érzés Veled erről a témáról beszélgetni. Bár megvallom, így hogy bárki elolvashatja, egy kicsit idegen tőlem. Néha nem igazán tudom magam rendesen kifejezni, és lehet, hogy mást ez zavar, vagy netalán nem érti, hogy mit is akarok. De tény, hogy jó erről a témáról megosztani a véleményünket. Mint már írtam is Neked, a párom nem igazán vevő az ilyen témájú dolgokra, ezért nem is erőltetem. A lányom ugyan járt egy közösségbe jó ideig, de vele sem szoktunk ezekről a dolgokról eszmecserét folytatni. Lehet, hogy megpróbálkozom vele, csak Ő elég zárkózott, nem minden témához szeret hozzászólni, vagy beszélgetni róla.
Ezért örülök annak, hogy ezt a fórumot elindítottad.
Az én érzésem is az, hogy minden embernek van egy védőangyala. Bár lehet, hogy ez így megfoghatatlan, régebben azt gondoltam erről, hogy inkább bennünk lakozik. Ezt azért gondolom /lehet, hogy rosszul/, mert mindig belülről tudod, hogy mikor cselekszel rosszat, vagy jót. Valahogy érzed /vagy érezteti/ a cselekedeteid súlyát.
A helyzetem, amiben most vagyok, most is vannak jelei annak, hogy van valamilyen gondviselés. Jó tapasztalataim is vannak szerencsére, ami arra ösztönöz, hogy tovább kell mennem. Ezek az apró lökések visznek abba a helyes irányba, ami lehet, hogy a számomra ki van jelölve.
További szép, kellemes hétvégét kívánok !
puszi: Ria
Válasz:
Ria drága, örülök, hogy jó tapasztalataid is vannak, illetve, hogy érzel gondviselést a jelenlegi nehéz helyzetedben. Ez valóban nagyon fontos, mert ezek az apró lökések adják meg a mindennapjainkhoz az erőt. :)
Megpróbálom megfogalmazni, én hogyan képzelem ezt az egészet.
Létezett Isten, az EGY, vagyis az Egy(edüli) Létező az Univerzumban és Ő teremtett minket, a saját képmására.
Ezalatt én lelki képmásat tudok csak elképzelni (Jézus története is ezt igazolja), mert ha Isten hús-vér teremtmény lenne, valószínűleg már lejött és rádörgött volna az emberekre, amikor istentelen dolgot műveltek/művelnek, vagyis amikor bűnt/bűnöket követtek/követnek el és nem azt a megoldást választja, hogy az Igét megtestesíti Jézusban és leküldi Őt a földre, hogy az Igaz Hitre tanítsa az embereket.
Tehát Isten - Teremtő Lélek, saját lelki képmására teremtette az embert, vagyis az ember lelkét, s ezt a lelket anyaggal, vagyis a testünkkel vette körül (a biblia szerint a föld porából gyúrta), persze fordított sorrendben, előbb a test, aztán a lélek, amit (a Képes Biblia szerint) "az orrába lehelte az élet leheletét",
vagyis a lelkét, tehát Isten önmagából egy parányi részecskét.
Ha ezt a gondolatmenetet elfogadjuk, akkor, ... visszafelé tudom csak ... , szóval vannak az emberek, mint többmilliárdnyi miniatűr "lelki képmás" - ami alkotja az EGY nagy Létezőt, vagyis Istent,
tehát minden élőlényben (olvasatom szerint az állatokban is mindenképp, de egyes vallások szerint az élettelen tárgyakban is) ott van egy szikrányi részecske Istenből, s ebből áll össze a nagy egész.
Remélem Ria, tudsz követni! :)
Ez azt is jelenti szerintem -amiről már az előzőekben írtam egyszer Neked-, hogy tehát a Hit (Isten Igéi) a születésünkkor belénk íródik. Ez az (szerintem), amit Te is írtál, hogy belülről érzed, jót, vagy rosszat cselekszel, ez valójában a lelkünk, a lelkiismeretünk, vagyis a belénk íródott Hit, vagyis Isten egy részecskéje.
Ezért is mondják, hogy "Isten benned van", tehát ne máshol keresd.
(Ezt amúgy a new age-s dolgokban is olvastam, nagyon jól megmagyarázzák, hogy "Isten részei vagyunk", de nem elég alázattal és megbecsüléssel, hanem inkább önelégültségre buzdítóan.)
A születésünk pillanatában Isten "ad" mellénk egy angyalt is, Ő a mi őrangyalunk, aki végigkíséri az életünket, mindig mellettünk van és vigyáz ránk, s ha kell, bizony a lelkiismeretünket is megbirizgálja. :))
*
Mielőtt ezt a fórumot indítottam, bizony elgondolkoztam rajta, hogy regisztrációhoz kössem-e, attól függetlenül, hogy magát a történetemet nyilvánosan elérhetővé teszem.
Bizony, most is elgondolkodtam rajta. Az igazság az, hogy -mint írtad valahol, hogy én is például segítek mindenkinek, aki kéri, s talán az életben sosem ismersz/ismertek meg személyesen-, szóval az inkognitó véleményem szerint meg van itt is, bár, aki ügyes és dirrekt ráhajt, megtalálhat, de Ria őszintén, mi haszna lenne belőle.
Az eredeti szándékom változatlan és bízom benne, hogy maga a történetem is és a fórum is a segítségére, hasznára válhatnak más útkeresőknek, eltévelyedetteknek. Ha csak egyetlen ember is megtalálja a helyes utat itt, olvasgatás közben, már megérte. :)
Igen. Ma már valahogy nem szokás Istenről beszélgetni, még családon belül sem. Mi sem tettük, s megfizettünk érte, de ez egy másik történet.
A baj az, ahogy mondják, hogy az ember (úgy általánosságban) eltávolodott Istentől - s ennek bőségesen meg is issza a levét. Mi is látjuk.
ölellek szeretettel:
izike
|
Kedves Izike !
Én köszönöm a válaszodat ! Megmondom őszintén, hogy amikor olvastam, egyszerűen olyan érzés fogott el, mint mikor hallasz egy jó zenét, és bizsergés fut végig rajtad. Úgy gondolom, hogy az a szeretet energia, amit ilyenkor érzel, az átjön a levéllel együtt. Legalább is nekem ez volt az érzésem. Lehet, hogy butaságot beszélek, de tényleg így volt.
Én úgy vallom, hogy igen is van egy felsőbb hatalom "Isten". Bár annyira hajszoljuk a javakat, pénzt, és minden egyéb élvezeti dolgot, hogy nem is foglalkozunk vele, csak akkor ha baj van. Megvallom őszintén, hogy jelen helyzetben én is így vagyok ezzel. A párommal szoktunk néha erről a témáról beszélgetni, de ő ebben egyáltalán nem hisz, mert ő azt vallja, hogy mivel nem látja, nem érzékeli, ezért nincs is. Erről mindenki másként vélekedik. Biztosan tudod, sőt tapasztaltad is, hogy vannak olyan vallások, akik házról házra járva térítik az embereket. Nos anyukám is egy ilyen vallást gyakorolt. A férjem nehezen viselte, mert mindig próbált engem is belevonni. Sokszor volt úgymond nézeteltérésük emiatt. De igazából, ezt minden egyénnek személyesen kell eldöntenie, hogy mit és hogyan fogad be.
Aztán mostanában szerencsére tényleg olyan emberekkel hoz össze a sors, akiktől a legnagyobb szeretetet kapom. Nem hízelgésképp mondom, de ilyen vagy pl. Te is. Nem tudom elégszer megköszönni azt a segítséget, önzetlenséget, amit kapok Tőled. Aztán ott van Ildikó, akivel szintén a webdesignnal kapcsolatosan kerültem ismeretségbe. Neki is sokat köszönhetek, hiszen sokat levelezek vele, és ápolja, segíti a lelkemet, sokat segít a szerkesztésben is. És tényleg mindezt önzetlenül, szerintem ennél nagyobb szeretet nem is érheti az embert, persze a családin kívül. Aztán nemrégiben a buszon hazafelé a kolléganőmmel beszélgettünk a hobbynkról, és kiderült, hogy mindketten ugyanazt szeretjük csinálni, és ekkor merült fel a neved. Azóta is, ha egymás mellé ülünk, akkor minden nap szóba kerülsz. Ő említette az írásodat, hogy milyen élvezettel olvasta, és ekkor gondoltam rá, hogy én is elolvasom. Hogy ez a sors keze, vagy véletlen ? Biztos ennek így kellett történnie. Mindennek megvan a maga értelme és oka.
Hú, most nekem is hosszúra sikeredett az írásom. Remélem nem gond !
Puszillak : Ria
Válasz:
Kedves Ria, örömmel olvastam a válaszodat. Nagyon is hiszem, hogy úgy történt, ahogy írod, vagyis, hogy "átment" az érzés, amivel írtam a levelet Neked.
Megpróbálom kicsit vizuálizálni ezt a folyamatot, ahogyan én tudom elképzelni (ne nevess ki, de valóban úgy hiszem, hogy így van), hogy amikor írtam Neked Istenről és a szeretetenergiáról, az Őrangyalom látta, hiszen mindig itt van mellettünk, s magát az érzést közvetítette a Te Őrangyalodon keresztül, Neked, s amikor olvastad az írásomat, "átvívődött" az érzés. És ez az egész persze Isten "műve".:)
Érdekes dolog ez mindenképp. Én sem kaptam vallásos neveltetést. Tudtam a Tízparancsolatról, s bár 7 évesen kötelezően kellett járnom a vasárnapi misére, egyedül!, emlékszem, ott fagyoskodtam szépen kiöltözve a hideg templomban, körülöttem a rengeteg öregember, akik időnként fülsiketítően énekeltek, nem győztem összehúzni magam, aztán hallgattam a misét, amiből egy kukkot sem értettem, de ez csak pár hónapig tartott, mert aztán kínomban kilógtam a miséről a közeli játszótérre, amit aztán megtudtak a szüleim, s többet nem engedtek a templomba, s itt meg is szünt vallásosnak lennem.
Hogy mégis mennyi ívódott belém ezekből a misékből, fogalmam sincs, de később, felnőtt koromban sok-sok olyan "szerencsében" volt részem, vagyis sok olyan nehéz helyzetből tudtam kimászni, amikor óhatatlanul is az villant be: ez a Gondviselés volt, de konkrétan Isten sosem volt nálam "képben". Azt fogtam, hogy valaminek lennie kell, pontosan úgy, mint ahogy Te is.
Ezzel együtt úgy gondolom, hogy maga a Hit születésünkkor belénk íródik, s ez az életünk során bármikor "előhívható", amikor az ember arra a gondolati-lelki szintre jut. Van akinél ez megtörténik, van akinél pedig nem, de tény, hogy megfigyeléseim szerint is (még olyan emberek is, akik pl. kommunista nevelést kaptak) vészhelyzetben azonnal Isten segítségét kérik, de olyanokról is hallani, akik a halálos ágyukon térnek meg és kérnek feloldozást Istentől.
Valóban úgy van ez, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek és sosem tudjuk, mikor, kit sodor utunkba az Élet, de gyanítom, hogy két ember találkozása sosem a véletlen műve, hanem Célja van annak a találkozásnak. :)
Ezekről a "házalós", térítős vallásokról -amit én inkább szektáknak hívok-, bizony mindig ódzkodtam, hozzánk is rendszeresen becsengettek egy időben.
Én a magam részéről mindenkit óvok tőlük, bármiféle vallási felekezet színeiben is nyomulnak, mert véleményem szerint ezek is new age - s irányzatok.
Ölellek Ria :)
izike
utóirat:
Szia Ria, egy gondolatomat kifelejtettem tegnap az érzettel kapcsolatban, amit a levelem olvasásával kapcsolatban írtál. Azt mondják a hívők, hogy:
"ha egy közösség -de legalább két ember- Istenről beszélget: Isten ott van."
Ki tudja? lehet, hogy ez a levelezésre is igaz. :)
Utánanéztem, ez egy bibliai idézet egyébként:
"Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Máté 18,22."
izike
|
Kedves Izike !
Beleolvastam az írásodba. Nagyon érdekes .... számomra 1-2 részlet azonban megfoghatatlan.
Az biztos, hogy nagyon jól, szépen fogalmazva írtad le a tapasztalataidat, élményeidet, magával ragadó.
Számomra útmutató, főleg abban a helyzetben, amiben vagyok most. Példa értékű lehet minden ember
számára. Segítség, hogy igen is a kitartással elérhetsz dolgokat, persze ehhez az kell, hogy akard a javulást. Az biztos, hogy ez a kitartásod, sok irányú érdeklődésed elismerésre méltó. Az én tapasztalatom, és a mások által küldött üzenetek alapján is mondhatom, hogy nagyon nagy türelemmel, és önzetlenül segítesz másokon.
Sok gondolat kavarog a fejemben, de ha azt mind leírnám .... hm.
Minden esetre köszönöm, hogy ilyen irányú dolgokkal kapcsolatosan is lehet beszélgetni, véleményt írni !
Én személy szerint nem vagyok vallásos ember, nem is kaptam ilyen irányú nevelést. Azonban tudat alatt az ember
valahogy érzi, hogy valaminek lennie kell. És tényleg milyen fura, mert minden bajunkban, bánatunkban még
örömünkben is Istenhez imádkozunk ! Ki így , ki úgy.
üdv. Ria
Válasz:
Kedves Ria, először is köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat velem/velünk.
Írod, hogy számodra 1-2 részlet megfoghatatlan a leírtakban. Ezt nagyon is megértem. Amíg nem kerültem közel konkrétan az energia érzékeléséhez (az első beavatás alkalmával), addig számomra is furcsa lett volna biztosan egy ilyen történetet olvasni.
Tudod ahogy így visszagondolok, miután azt mondták a látó barátaim, hogy nincs is behangolásom egy sem, s miután eltelt pár év és én már nem is gondoltam a velem megtörtént bizony majdnem hogy katasztrófálisnak mondható élményeimre, egyszercsak, szinte észrevétlenül, az esti ima után kértem az Atyát, hogy küldjön le rám szeretetenergiát. Igazából nem történt semmi. Kicsit melegebb lett a kezem, s ennyi. Valahogy úgy voltam vele, hogy nincs beavatás, nincs energiaáramlás.
Aztán beszélgettem valakivel -már nem tudom ki volt-, s ő azt mondta, hogy nekem inkább gyógyító energiát kellene kérnem, mert hogy beteges vagyok.
Ezen elgondolkodtam, aztán este hófehér gyógyító energiát kértem az imám után, s természetes módon a kezemet a mellkasomra tettem. Éreztem, hogy melegebb lett, ennek örültem nagyon. Sokat filóztam magamban, hogy ha nincs beavatásom, akkor ez mégis hogy lehet.
Később nagyon sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon, utána is olvasgattam, stb., hogy tulajdonképpen az ember egy csomó un. képességgel születik. Kutatások bizonyítják például, hogy a picigyerekek látják az aurát, látják a körülöttünk lévő, számunkra (felnőttek számára) már láthatatlan világot, legalábbis egy részét, s persze lehet, hogy nem minden pici baba, a lényeg az, hogy ezeket a képességeket a szülő kineveli a gyerekből ahogy növekszik, legtöbbször a gyerek képzelgésének tudja be.
Aztán ott van a másik dolog, hogy az anyukák például ösztönösen a gyerek hasára teszik a kezüket, ha fáj a baba pocija, s így a kisbaba hamarább meg is nyugszik, s a fájdalma is rövidebb idő alatt elmúlik általában. S mindezt ösztönösen cselekszik az anyukák. Én éreztem is például, hogy ilyenkor bemelegedett a tenyerem, s nem feltétlenül azért, mert "a két test összeért".
Azt akarom ezzel mondani, vagyis ezt szintén olvastam valahol, hogy tulajdonképpen minden ember gyógyító képességgel születik, de először is kinevelik belőlünk, másodsorban pedig nem is foglalkozunk vele, vagyis hogy a new age korszak előtt ezzel egyáltalán nem foglalkoztak az emberek.
A második behangolás-sorozat után pár évvel jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen ahhoz, hogy magamat gyógyítsam, az első reiki behangolásra el sem kellett volna mennem, s persze szerintem senkinek sem. (Erről beszélgettem egy reiki mesterrel egyébként, s egyetértett velem.)
Az egyedüli feltétele persze a dolognak, hogy hinnünk kell Isten létezésében, hisz Tőle kell kérnünk. (Amúgy is a reikisek is Istenhez fohászkodnak, s Tőle kérik le az Univerzális Szeretetenergiát.)
Ha az ember hisz Istenben, egy ima után, tiszta szívvel és őszinte bizakodással kéri Istent, hogy küldjön le rá gyógyító energiát, mert gyógyítani szeretné magát és hiszi is, hogy ez megtörténik, akkor meg is fog történni.
Az egész azon múlik, hogy elhiszed, hogy Isten létezik, elfogadod, hogy Téged is ugyanúgy szeret, mint bárki mást, vagyis mindenkit egyformán szeret, s hiszed, hogy a kérésedet teljesíti, mert miért is ne tenné.
Ha kipróbálnád, akkor tehát: ima - kérés - hit,
ezután tedd a mellkasodra mindkét tenyered, s érezd, ahogy azok melegszenek, s a fejed tetején is érezhetsz kis bizsergést (ahogy ott áramlik Rád az energia).
Minél többször csinálod, annál jobban fogod érezni az energia áramlását, tehát gyakorolni kell. :)
Ami fontos, hogy az ember ne legyen türelmetlen, s ne kételkedjen abban, hogy ez a dolog működik. Ha ma nem érzed határozottan hogy melegebb lett a tenyered, majd érzed holnap. Minél jobban hiszed, annál biztosabb, hogy működik.
És persze utána megköszönjük Istennek, az irántunk való jóságát. :)
A reikimester, akivel erről beszéltem, kb. úgy fogalmazta ezt meg:
Elvileg mindenki tudná gyógyítani magát, ha elhinné, hogy Isten megadja neki rá a képességet.
A helyzet viszont az, hogy az embereknek szükségük van egy mesterre, egy tanfolyamra és egy behangolásra, magára a ceremóniára, vagyis tulajdonképpen az eseményre, hogy elhigyjék: - mostantól képesek gyógyítani.
Na jól van Ria, ez litánia lett, bocs ... :)
ölellek:
izike
|
Sziasztok!
Ez a NEW AGE vagy ISTEN ? írásomhoz egy másik FÓRUM,
mert több visszajelzést kaptam arról, hogy a gportálos fórum-modul kivág Benneteket.
Ez egy hagyományos, jól bevált vendégkönyv-modul, bízom benne, hogy senkit nem vág ki.:)
Szeretettel várom a hozzászólásaitokat, kérdéseiteket, felvetéseiteket ...
NEW AGE vagy ISTEN ? avagy egy csodálatos gyógyulás története
:)
izike |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés