Ez borzasztó!  Hogy manapság ide lehet jutni, becsületes 40 évi munkával.  Nem tudom mit monjdak, félek vigasztalni, bátorítani, mert csak üres szavak. Lélekben most Rád hangolódom és nagyon Veled vagyok. A Nyilt levél 2011-es. Csak remélni szeretném, hogy Élsz és még bírod, két év múltán. Így legyen !

Kedves Mindenki, aki a Nyílt levelet olvassa!

egy nicknév, emailcímet nem kell megadni, - dirrekt így tettem fel a levelet,
hogy bárki fűzhessen kommentet hozzá,

a Barátom ötleteket vár, - hová menjen? kihez forduljon? hová tegye még fel a levelét,
hogy ne csak süket fülekre találjon.

Köszönöm én is :)

Barátom még név és cím nélkül, de jogosan panaszkodik - és igazságot szeretne!

Bármikor felvállalja önmagát, mert ez így nem mehet tovább!

NYÍLT  LEVÉL!


És most mi lesz?

Már nincs több lehúzható bőröm!

Mit tesztek? megöltök?

Már nem tudok! mert megtettétek! többször is!

Kinek írjak? Tévének? Rádiónak? Orbán Viktornak? Az Európai Uniónak? A Pápának?
Emberjogi szervezeteknek? Hová?
Kitől kapok segítséget? Kit jelentsek fel? Nyílt feljelentést írjak? És azt hová tegyem fel? De
ki legyen a címzett? Ötleteket várok – és konkrétat, ha lehet, mert mindennek van Határa. Én
most értem oda.

Létezik ma még Magyarországon olyan, hogy: szociális biztonság?
Mert nekem sincs már olyanom, közel húsz éve!


Tömören a lényeg. Mindenről van papírom, igazolásom, kimutatásom, ami egy hivatalos
eljáráshoz szükséges. Kérdezzetek – válaszolok. Csak egyet kérek, ne sajnáljatok, mert azt
nem igénylem. A megoldást, a kiutat keresem.
Nincs szégyelleni és takargatni valóm. Nem félek semmitől és senkitől!
És már veszíteni valóm sincs! Már semmim sincs a két Gyermekemen kívül!

Úgy érzem, a magam részéről mindent megtettem, de lassan feladom.
A Gyerekeimből élek és ezt nem sokáig tudom már elviselni. Megölöm őket – mert még élek
– s Ők segítik, hogy ezt még tehessem.


1966. júniusától – 2003. augusztusáig dolgoztam. Leszázalékoltak.
A beszámított időm:  35 év 200 nap.
A nyugdíjam jelenleg:  52.700 Ft, mert!

Az utolsó tíz munkában töltött évemben csak 3-6 hónapos szerződéses munkaviszonyaim
voltak, bár ott hivatalosan, bejelentett munkavállalóként,
de! mert! 40 évesen már sehol! nem véglegesítettek, mert a végzettségem és bedolgozott
éveim után járó besorolási bérem „nem tudták” megadni  (két húsz éves pályakezdővel jobban
jártak, mondták, akik megmondták, legalább ezt), végig minimálbért kaptam.   

Végeredmény:  szívtam míg dolgoztam – szívok most nyugdíjasként is!
Ami most van? A nyugdíjamból 42.000 forintot albérletre – lakrész bérlőként – fizetek, s a
többiből … , … a többit …  30 átlagnap 1 hónapban, osszuk el együtt a maradék tízezret. Én
nem is akarom tudni, mennyire jönne ki. Csak a havi gyógyszereim kb. 7 ezer forint.
Hm…

1989. rendszer(nem)váltás – addig 22 bedolgozott év, bérlakás, egzisztencia, Család – én
ekkortól, periférián.

Velünk, a 89-es rendszerváltás „áldozataival” nem foglalkoztak. Vagy visszaékelődtünk a
nagy fogaskerékbe, vagy nem, nem volt téma. Nekem nem sikerült.

Gyermekeim ekkor 2 és 8 évesek, én gyes-en és elváltan.

Bevételeim (ez itt fontos!)
1987.-ben Gyed – 1990. februártól Gyes - a második Gyerekemmel, 1991. októberében lettem
munkanélküli, azután:
                                                                                                   Bevételem          minimálbér
                                                                                                                                  akkor

A rendszervástól – 1995-ig, a fenti bevételeimből éltünk – Gyermekeim és én. Gyerektartást
nem kaptam. Nem ítéltettem meg – de nem is tudta volna fizetni az apjuk, Ő is munkanélküli
volt (Isten nyugosztalja!). Családi háttér, szülői támogatás nincs.

Végeredmény: 1996-ra lakbérhátralékos lettem a városi önkormányzat felé. Igaz, 1989-ig
mindig rendezett számláink voltak – mégis „notorikus nemfizető” vagyok, ill. voltam.

Én bajom! Én nem fizettem! Bár! A rendszerváltást nem én akartam, mégis megtörtént! Ki
foglalkozik ezzel? Fizess – vagy pusztulj! Kb. ez az ábra.

Behajtók, végrehajtók, letiltások, bírósági meghallgatások, felszólítások, lefoglalások
tarkították amúgy is létfenntartásunkért folytatott küzdelemmel terhes életem.

1996. novemberétől 2007. júniusáig 120 oldalas terjedelmű levelezésben voltam az
önkormányzattal – az első fizetési felszólításuk, ill. a kilakoltatás előtt felszólításuk óta.
Levelezésem utolsó állomása az ombudsmani hivatal volt, ahol visszairányítottak –egyéb
intézkedési lehetőségük hiányában– az önkormányzathoz, mert ők az illetékesek. És itt a
vége.

Közben 2001-ben ugyan még kaptunk segítséget az önkormányzattól, egy lényegesen kisebb
bérlakást, - de attól a pillanattól, ahogy ismét keresettel rendelkeztem – vonták az előző
bérlakás hátralékát a fizetésemből, egyenes következmény – az akkori lakhatásunk bérét nem
tudtam állni.

Ombudsmanék ügyfélszolgálata erre azt mondta: ez az én ellehetetlenítésem volt ugyan, de!
letelt az 5 év, elévült a probléma. Hogy évülhetett el, amikor még élek.
Nem értem.

2003-ban elhagytuk az önkormányzati bérlakást, szívességi lakáshasználók voltunk 3 évig,
egy Barátunknál.
Azóta albérlet.
Ma is.

Az önkormányzattól már lakhatási lehetőséget többé nem kapok, mert hátralékos lettem. Ezt
írták. Igaz, önhibámon kívül és tartósan hátrányos helyzetű voltam, s vagyok, de ez kit
érdekel?
42 munkában töltött év után csak ennyit ér egy ember? Mehet a híd alá és annyi. …

Közben, kisnyugdíjam kiegészítendő – hogy lakjunk is, együnk is – 4 órás, bejelentett állásom
volt 2004. végétől 6 éven keresztül. Idén nyárig. Eddig bírtam.
A napokban kaptam meg a minlapom. Hát! Már nem is akarok dolgozni tovább, hivatalosan
bejelentett állásban! Csak feketén!


Itt a másik problémám …   mit tegyek?
Ki az a hivatalos szerv, ahol a biztosító társaságok szerződéseit felülvizsgálják és nem íratnak
alá a leendő üzletkötőkkel olyan szerződést munkába állásukkor, ami rájuk nézve mindenképp
hátrányos?

1998-tól más munkalehetőség híján biztosítósként dolgoztam. Kikényszerítettek
vállalkozásba, hát mentem. Nem ment valami hu de jól, de megéltünk belőle, szűkösen.
Innentől ugyan begyűjtöttem párféle járulékhátralékot, egy részét muszájból rendeztem is,
mert az adóhatóság nem viccel, de még maradt valami eü. és tb. hátralék, ami máshol még
gondot jelent, arról majd lejjebb.

A biztosítónak kötött szerződés után az üzletkötő jutalékot kap. Ha az üzletkötő elmegy a
biztosítótól és a megkötött szerződést/szerződéseket 1 éven belül az ügyfél felmondja, annak a
szerződésnek a jutalékát visszavonja a biztosító a volt üzletkötőtől.

Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy az üzletkötő otthagyja a biztosítói munkáját,
egy másik üzletkötő ugyannál a biztosítónál elkezdi „gondozni” az ott már meglévő
szerződéseket, az ügyféllel kapcsolatot tart és 1 éven belül az összes szerződést átköti, mert
mindig van „újabb és jobb biztosítás, ugyan tessék már átkötni egy újabbra, higgye el, jobban
jár vele!” címszóval.
Puff neki!

Az összes közel 4 év alatt (4 biztosítónál) kötött szerződésem után járó jutalékot elkezdték
vonni a 4 órás munkaviszonyom után járó munkabéremből, mert egyetlen! biztosítótársaság
kivételével mindenhol átdolgozták a megkötött szerződéseimet. Itt a csapda!

Bírósági idézések – tárgyalás – jelenlétem nélkül meghozott fizetési határozatok a
biztosítótársaságok javára – postázták a régi címemre – 5 év alatt jogerőre emelkedett, rá
közel 5 évre megtaláltak, látták, hogy van munkabér – beindították a munkabérlevonást.

Bírósági ingyenes jogsegély – semmit nem tehetek! Letelt az 5 év és jogerős! Egyébként is,
biztosítókkal szemben még soha senki nem nyert ilyen jellegű pert!
Mit tehetnék?

Fentebb írtam, hogy sosem akarok többé hivatalos bejelentett állást, pedig dolgoznom muszáj
lesz, mert a nyugdíjam annyi, amennyi.

Hogy miért? A minlapomon az egyik biztosító felé még százezer forint jutalék-visszaírás van
rögzítve, megfejelve kétszázezer forint kamattal! Összesen háromszázezer forint.

Meddig fizessek? Én sem élek ezer évig, ha hiszik, ha nem!


Végül:
A nyugdíjfolyósítóhoz most nyáron benyújtott nyugdíjemelési kérvényem elutasították, mert
valamilyen járulék-tartozást mutat a rendszerük, amiatt tulajdonképpen havi 300 forint körüli
összeggel kevesebbet kellene kapnom havonta, mint amit most utalnak, de valamilyen
rendelkezésre hivatkozva az én javamra döntöttek. …   no comment és patthelyzet.
miközben tudom, hogy akinek az 1 főre jutó nyugdíja nem éri el a 62 ezer forintot, rendkívüli
nyugdíjemelésre jogosult. Persze ez „csak” egy lehetőség, megadniuk nem kötelező. Hát nem
is tették.


Zárszó!

Megölni már nem tudtok, de szomorú mégis a folytatás,

most rajtam keresztül ölitek a Gyermekeimet!

mert fojtogatom Azokat, akiket kínkeservesen, szinte a semmiből neveltem fel értékes
emberekké,
azzal, hogy Belőlük élek!
Az anyagi segítségük nélkül – semmi vagyok – hajléktalan leszek – elpusztulok.

Tényleg ezt akarjátok?

… és a szívem szakad bele – hogy már elvettétek Őket tőlem. Egyik már külföldön – soha
nem akar visszatérni a Hazájába! A Másikat magába szippantotta egy gyülekezet.


2011. szeptember 23.