|
NEW AGE vagy ISTEN ?
avagy egy csodálatos gyógyulás története
Ez a történet arról szól, én hogyan találtam meg a választ.
Az események visszanyúlnak úgy jó 14 évvel ezelőttre. Munkanélküliség, válás, betegség, elszigeteltség - minden játszott.
Egy ismerősömnek az egészségi állapotomról panaszkodtam, a három éve kiújuló és egyre nehezebben kezelhető asztmámról. Rövid gondolkodás után azt mondta: végezz el egy agykontroll tanfolyamot, vagy egy reiki tanfolyamot, az segíthet. Fogalmam sem volt róla, miről beszél. Ekkor még az ezoterikáról, energiáról, agykontrollról szinte semmit nem hallottam. Belelkesülve folytatta, hogy pár nap múlva a városunkba jön Láma Ole Nydahl, a buddhista tanítások mestere, menjek el, biztos tetszeni fog.
Tovább faggattam a természetgyógyászatról, konkrétabban az energiával való gyógyításról. Arra gondoltam, keresek egy ilyen "gyógyítót", de ahogy kérdezősködtem, megtudtam azt is, hogy ilyen "gyógyítói" tanfolyamot elvégezni is lehet, 2-2 napos tanfolyam és máris "saját kezembe vehetem a gyógyulásomat", sőt, másoknak is segíthetek meggyógyulni.
Nagyon örültem a lehetőségnek, a vágy és a remény akkora volt bennem, hogy meggyógyuljak, nem volt kérdés számomra: elmegyek egy ilyen tanfolyamra.
Ekkortájt (legalábbis a városunkban) egyébként is elég sok szóbeszéd járt arról, hogy az orvosok csak a sötétben tapogatódznak, sokszor csak találgatják a betegség okát, s persze a gyógyterápiát is csak próbálgatják, az aztán vagy beválik, vagy nem, szóval ez is a döntésem mellett szólt.
Mindig hittem, hogy van isteni Gondviselés. Azt, hogy az "öngyógyítás" felé terelődött az utam - is - annak hittem.
*
Találkozásom az energiával
Mint ahogy az ismerősöm mondta, azon a nyáron a városunkba jött Láma Ole Nydahl, a buddhista tanítások mestere.
Az előadására -még így utólag is emlékszem- nagyon bátortalanul mentem el.
Igazából kisgyermek koromtól féltem a misztikus dolgoktól. Fogalmam sincs miért, senki, sosem ijesztgetett mumusokkal, ettől függetlenül féltem a szellemektől, féltem egyedül a sötétben, féltem úgy általában a sötéttől, félelemmel vegyes érzésekkel néztem be mindig az ágyam alá az esti lefekvés előtt, - szóval nem pontosan tudom megfogalmazni az érzést, ami a bátortalanságomhoz keveredett, de mert a vonzás és a kíváncsiság nagyobb volt bennem a visszatartó erőnél, ezért ott voltam az előadáson.
A Láma és az előadás hangulata különös harmóniával árasztotta el a termet, a hallgatóságot és engem is. Feltöltött. Szeretetérzés és valami különös melegség áradt felénk. Ennyit éreztem akkor. Bevallom, azt nem nagyon értettem, miről beszél a Láma, de tény, hogy egyfajta nyugalom szállt meg ott a padban.
Az előadás végeztével pusmogást hallottam, hogy a Láma megáldja azt, aki oda megy hozzá. Hát, az rossz nem lehet, gondoltam, amúgy is belülről hajtott valami, felé, s miután mindenki nagybuzgón beállt a sorba és csendes izgalommal vegyes áhítattal állta ki a sorát, hát beálltam én is a sorba.
Az érzést magát sosem felejtem el, amikor a Láma a fejem tetejére tette a jobb kezét. Végigszaladt a testemen egyfajta különös érzés, mely átmelegít, megszédít, megtántorít, elnehezíti a karom, lábam, az egész bensőm. Kissé megszédültem, vagyis inkább eléggé ahhoz, hogy a lábaim rogyadozni kezdjenek, ekkor a Láma átölelt, szorosan és hosszan, míg a görcs oldódni nem kezdett bennem. Megköszöntem és továbbmentem.
Ezután kaptunk valami kis emléklapot és egy cérnanyakláncot, s fél füllel hallottam, amikor valaki súgta felém: "kivételezett" vagyok, mert a Láma megölelt.
Lementem az emelvényről - ahol ez az egész zajlott -, félrehúzódtam egy sarokban és hatalmas, mindent felrázó zokogás tört ki rajtam, amilyent előtte még sosem tapasztaltam. Az okát nem értettem, csak zokogtam, zokogtam, azt hittem, sosem akar elmúlni, csak annyit éreztem, hogy egy világfájdalom van bennem, ami mint egy vulkán tör egyre a felszínre, visszatarthatatlanul. Valaki odajött közben, s a fülembe súgta, hogy: - sírjál csak, semmi gond, tisztul a lelked.
Lassan lecsillapodtam, s elindultam hazafelé. Nagyon fáradt voltam. De megkönnyebbült. Közben azon tűnődtem, hogy akiket előttem s utánam megáldott a Láma, miért nem sírtak vajon? S a többieket miért nem ölelte magához?
Konkrétan ma sem tudom, de azt már megtapasztaltam, hogy az energia, egy-egy beavatás, mindenkire másképp hat. Sok függ az illető személy felkészültségi szintjétől.
A Lámától -Erőteljes Felszabadító - Dharma nevet kaptam. Nem tudom, de azóta is hiszem, hogy ennek a keresztnévnek az életemben még fontos szerepe lesz.
Éreztem, hogy a Lámával való találkozás egy életre szóló élmény volt számomra, mely meghatározza az energiához való viszonyulásomat.
Hogy ez mennyire igaz, azt leírom a folytatásban.
*
Az első beavatásom
Kilencvennégy őszén volt pontosan 14 éve. Kétnapos tanfolyam, s reikis lettem. Ez egy ősi technika, a legkönnyebben megtapasztalható gyógyító energia, nem más, mint a Szeretet kézzelfoghatóvá tétele (így tanultuk).
Tracícionális Usui féle behangolást kaptam, ami képessé tett az Univerzális Szeretetenergia fogadására, illetve továbbítására. Klasszul működött, kezeltem magam, gyógyulgattam, gyerekeimet is kezelgettem, volt pár igazi "sikerélményem", például amikor a gyerekem makacs lázát sikerült lehúznom, de igazából inkább magamat gyógyítgattam..
Kicsit részletesebben a Reikiről, de tényleg csak pár mondatban (mert a net dugig van a témával, bőven találsz - ha keresel): a lényege, hogy az ember kap egy un. behangolást, amikoris az ember koronacsakráját úgymond megnyitja a reiki mester, a nagyobb mennyiségű, fentről lekért/érkező gyógyító energia fogadására, illetve továbbítására, ezzel megemelkedik az ember rezgés- és energiaszintje, megnyílnak a gyógyító csakrák, s megtanuljuk önmagunkat és másokat kezelni.
Fél év múlva (95. márciusában) megkaptam a reiki II. behangolást is. Ha nem ismerős Neked a téma, a különbség jelentős, intenzívebben áramlik rajtad keresztül az energia, s a kapott szimbólumok használata lehetőséget ad távolság-független energia küldésére és időutazásra is (csak a megszületésed napjáig tudsz visszamenni!).
A tanítás szerint mond az ember egy imát és utána kéri a Teremtőt, hogy állítsa félre az ember saját énjét (vagyis a "kezelő" ember egoját), s küldjön le reá annyi Szeretetenergiát, amennyire a kezelendő embernek szüksége van. Ekkor a koronacsakrán keresztül beáramlik az energia a reikisbe és a kezén keresztül átáramlik a kezelt ember energetikai rendszerébe, s miután a Reiki energia intelligens energia, a gyógyító hatás ott érvényesül, ahol a kezelt embernek a legnagyobb szüksége van rá. Ez távgyógyításnál is így működik, kis különbséggel, ennél a szimbólumokat is használja az ember.
A behangoláson túl a hitünk az egyik forrásunk, mely ezt az energiát működteti. A hitünk és az az általános feltétel nélküli szeretetérzés, mellyel önzetlenül, viszonzást nem várva segítséget nyújtunk rászoruló ismerőseinknek, barátainknak, családunk tagjainak és szükség esetén magunkat is megerősítjük vele, általa. Mert mint azt is csak később értettem meg, a reikit nem használni kell, a reikit megélni kell!
(Ez olyan szépen hangzik, ... és én valóban hittem azt, hogy így van.)
A második behangolás után nagyon éreztem a hatást, jobban áramlott belém az energia, tehát kissé fel voltam pörögve is, igazából nem zavart, mert erre felkészített minket a reiki mester.
Igen. Aztán nem sokkal ezután történt valami. Nem különösebb dolog, mint az, hogy: működött a dolog, de én ettől rettenetesen megijedtem.
Csak röviden a lényeg: időutazást akartam csinálni. Törökülés, ima, s utána a szükséges mondatok, kíváncsi lettem volna a picigyerek-korom elfeledett emlékeire.
Ekkor történt, aminek történnie kellett, mert hogy erre fel voltunk készítve: ültem törökülésben és a testem elkezdett elliptikus mozgást végezni, elég intenzíven ahhoz, hogy bár világos nappal volt, s ragyogó napsütés, annyira megijedtem, hogy a szívem a helyéről majdnem kiugrott, s beállt nálam egy teljes blokk.
Fogalmam nincs azóta sem, hogy miért az ijedtség, mert hiszen egyszerűen csak "működött a dolog", az azonban egy pillanat alatt bevillant az agyamba, hogy nem vagyok egyedül.
Akkorra már olvasgattam eleget a körülöttünk lévő láthatatlan entitásokról, meg ugyan még nem tapasztaltam a jelenlétüket, de ekkor megtapasztaltam, hogy a dolog létezik.
Hu. Szóval megijedtem, s kicsit humorosan fogalmazva: úgy is maradtam.
Féltem nappal, féltem éjjel, gyakorlatilag évekig állandóan féltem.
Kerestem volna a reiki mestert, mert végül is ők felvállalják, hogy "fogják a reikis kezét, ameddig szükséges", de nem találtam, nem kívánom részletezni, elég abból annyi, hogy egy időre eltűnt a közéletből. Hát ennyi. Ez aztán ráfejelt rendesen az ijedtségemre, de mondhatom úgy is, hogy az egész reiki, a beavatás és minden szó szerint a hitelét veszítette bennem.
Röviden ennyi volt az első (két) behangolásom története.
Megismertem az energiát, az Univerzális Szeretetenergiát, melynek jótékony hatását azonban - tőlem független (?) ok miatt - az elkövetkezendő 7 évben csak jómagam és a szűk családi köröm élvezhette.
Becsapva éreztem magam, alaposan. Nem is amiatt, hogy "működött egy dolog", mert az csak egy ijedtség volt, hanem igazából a "mesterem"-ben való csalódás volt, ami megingatott, s megszámlálhatatlan mennyiségű kérdőjellel pakolta tele a fejemet.
A zűrzavart csak fokozták bennem a kósza hírek, miszerint "nem mindegyik reiki tiszta". Ezt értsd úgy, hogy nem mindegy, kitől kapja az ember a beavatást. Teljes volt bennem a káosz, gondolhatod.
Akkor még a neten nem voltak fellelhetők reikivel kapcsolatos dolgok, inkább csak a különböző közösségi portálok csevegőszobáiban lévő "ezoterika" szobákban juthatott az ember különböző információhoz, chat-elés közben.
Évek múlva tudtam meg a különbséget. A lényege, hogy a Reikinek három főága van, ebből kettő ág élő Reiki mestertől indult, de van 1 olyan ága (a R.A.I.), amelyiknek az első Reiki mestere a halott Usui reiki mestertől kapta, médiumi úton a beavatást. Hát nem tudom.
A másik elgondolkoztató dolog, hogy a természetgyógyász "gyógyítók" egy része "megélhetési gyógyító". Azt pedig ugye tudjuk, ha valahol megjelenik a pénz, mint motiváció, ...
Így utólag visszagondolva -14 év távlatából-, ez az egész egy figyelmeztetés volt számomra, csak akkor én ezt még nem tudtam.
*
Az érdeklődésem mégsem csökkent …
1996. tavaszán agykontrollos lettem és számomra igen érdekes és tanulságos volt a Gyógyító Agy tanfolyam is, ahol 1998-ban voltam.
A reiki kezelésekkel és az agykontrollos programozással sikerült az asztmámat tünetmentes állapotba hozni 6 évig, 2002. augusztusáig. Hogy miért csak addig? Erre a választ még most sem tudom.
A vonzódásom az okkult dolgokkal kapcsolatban talán mindig is meg volt bennem. Mindig minden ezzel kapcsolatos témára nyitott voltam, s bár a reikivel évekig nem foglalkoztam, csak visszafogottan, s családi körben, a Titkos Tanok Sorozat szinte valamennyi megjelent könyvét megvásároltam, kíváncsiságom az ezoterika, parapszichológia, lélekgyógyászat iránt semmit sem csökkent.
Érdekeltek az ufó-eltérített emberek beszámolói, de inkább a más égitestről jött "idegenek"-kel kapcsolatos különböző tézisek.
Egyszer csak megláttam egy ingás könyvet, vettem egy ingát, csináltattam L-antennát és a radiesztéziába ástam bele magam. Na nem teljes mélységig, de járkáltam a lakásban, Hartmann- és Curry-csomópontokat keresve, hol kezemben a 2 antennával, hol puszta kézzel érzékelve a hideg vagy meleg energiasugárzásokat, vízereket.
Aztán belevágtam az asztrológia tanulmányozásába is, de nem éreztem hozzá elég vonzódást, s persze nehéznek is találtam, ezért egy idő után abbahagytam. Olvastam a Sikerkalauz sorozatot, a kézmasszás, talpmasszás könyveket, ezek elsajátítása is csábítóan hatott rám, teljes mélységig azonban egyiket sem csináltam végig, mert egyiknél sem éreztem azt a belső késztetést, ami kell a folytatáshoz.
Szinte valamennyi ezidőtájt megjelent New Age -s könyvet kiolvastam, az Elixír magazin valamennyi számát átböngésztem, elmentem az Agykontroll Ultra tanfolyamára is, egyszerűen mint mágnes vonzott a téma.
Így utólag végiggondolva a második reiki beavatástól eltelt közel 7 évet, frusztrált voltam. Frusztrált egy belső bizonytalanság, maga az útkeresés . Ez időnként lehangolt, időnként meghökkentett.
Én magam is éreztem, hogy kapkodok össze - vissza, keresve valamit, keresve azt az utat, azt a bizonyos "lelki kielégültség" -érzést, azt a különös érzést, mely a Lámával való találkozásomkor átjárt, mely átmelegít, megszédít, megtántorít, elnehezíti a karom, lábam, az egész bensőm, mely aztán felemel, átszellemültté tesz, megtölt energiával és azzal a tiszta, mindent átható szeretetérzéssel, melytől könnyű és szabad lesz a lélek, mint a két reiki behangolás közötti időszakban is voltam.
Most megállok kicsit 2001. tavaszánál. Azt, hogy ismét az ezoterika, az energia és a gyógyítás felé fordultam, többnyire ismét az egészségi állapotom indokolta. Egy ki nem feküdt vírusos tüdőgyulladás maradvány-tüneteivel küszködtem, azaz időnként, minden különösebb ok nélkül lázas-érzetem lett, ilyenkor fáradt, levert voltam, a hőmérsékletem sokszor alig volt magasabb 35oC foknál és egyszerűen: húzott az ágy. Megijedtem. Az orvosok tanácstalanok voltak, nem is nagyon hittek nekem, sőt, nem részletezem, de a véleményük szinte belefért az "idegalapon" pikszisbe.
Ijedtemben, mikor ágynak dőltem, az egyetlen természetgyógyász-gyógyító Barátnőmet hívtam telefonon, a tanácsát, segítségét kértem. Mondta: - feküdj le, küldök kezelést. A lényeg, hogy izzadj, míg csak el tudod viselni. Szó szerint az "ágyba nyomott" energiával, pillanatok alatt átmelegített és izzadtam, ahogy csak bírtam. 8 nap múlva keltem ki belőle, tünetmentesen.
Hát ilyen "siker" megtapasztalása után a saját bőrömön hogy ne vonzott volna az energiával való gyógyítás? A Lámával való találkozásom is, ez a gyógyulásom is mind-mind azt igazolták bennem, hogy bár a reiki -s dologba valami hiba csúszott ugyan, de nem magával az energiával lehet a gond, hiszen csodálatosan működik.
Rendszeresen agykontrolloztam, kisebb-nagyobb sikerélményeim is voltak, de ősszel (2001.) a "maradvány-tünetek" kezdtek újból jelentkezni.
Elég rosszul tűrtem ezt az egész helyzetet, a neten bóklásztam, keresve, magam sem tudom mit. Betegesen, ismét munka nélkül és elszigetelten a környezetemtől.
Ezek mind-mind a legjobb táptalaj ahhoz, hogy az ember beleszaladjon valamibe. Na én meg is tettem.
Kerestem a megoldást, a betegségem gyógyítására, keresgéltem valami kis netes melót az anyagi helyzetem stabilizálásra. Munkát ugyan nem találtam, ám - látva a sok-sok témába vágó honlapot (ekkor már voltak) - az ezoterika iránti érdeklődésem egyre erősödött, hát keresgéltem. Társaságra vágytam, akikkel beszélgethetek az ezoterika rejtelmeiről, akikkel megoszthatom tapasztalataim, akik oltani tudják kíváncsiságom, akiktől tanulhatok, akiknek esetleg én segíthetek.
Végül egy olyan "csevegőszobában" találtam magam, ahol többnyire ezoterikus témákról folyik a csevej. Így akadtam rá egy netes "tanítóra", távgyógyítóra (?). Így utólag összegezve: rengeteg mindent tanultam tőle közel másfél év alatt (végig távból, vagyis sosem találkoztam személyesen vele).
Sok-sok mindent kaptam is Tőle (energia-érzékeléseket, látványos energia-megjelenéseket, elméleti tanításokat a Gaya-ról, az energiáról, Istenről, a szeretetről, stb., gyakorlatilag "vesézgettük" a láthatatlan dolgokat.). Egy dologra figyeltem fel későn: bármennyire is szórakoztató és többnyire felemelő élményekben is volt részem, meggyógyítani nem tudott (vagy nem akart, ezt már sosem tudom meg, mert megszakadt a kapcsolatunk végleg), pedig megígérte, hogy meggyógyít, sőt, én sem tudtam magamat meggyógyítani, az Ő tanításai segítségével sem (bár az igaz, hogy az én utam hirtelen irányt váltott).
Ez így önmagában még csak a kisebb gond, s csak a bevezetője volt annak az időszaknak, ami aztán életem talán legkétségbeesettebb és legkilátástalanabb pár hónapja lett.
*
következő oldal
2009.03.11.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
